A szülők hét főbűne: sok gyerekből ezért nem lehet sikeres felnőtt
A romboló szülői magatartás már gyerekkorban derékba törheti a potenciális karriert, állítja dr. Tim Elmore vezetéskutató, több mint 25 könyv szerzője.
Dr. Elmore hét alapvető szülői magatartást sorol fel, amelyek miatt valakiből később nem lesz vezető, a szó két értelmében – sem a saját életét nem tudja megfelelően irányítani, sem mások útját egyengetni, irányt mutatni.
#1. Nem hagyjuk, hogy a gyerek kockázatot vállaljon
„Fő a biztonság”, vallják sokan abban a tudatban, hogy világunkban minden sarkon veszély leselkedik ránk, és ezt az elvet alkalmazzák a gyereküket illetően is. Ám európai pszichológusok arra mutattak rá egy kutatás nyomán, hogy ha egy gyerek nem mászhat fára és soha nem nyúzza le a bőrt térdéről, és biciklivel sem megy neki a kerítésnek, felnőtt korára nagyobb valószínűséggel lesz fóbiás. A gyereknek jó párszor nagyot kell esnie ahhoz, hogy megtanulja, ez az élet normális velejárója; kamaszkorban pedig meg kell tapasztalnia a szerelmi csalódást, hogy kellő érzelmi érettség alakuljon ki nála, ami majd a tartalmas párkapcsolat alapja lehet.
Ha a szülő kiküszöböli a kockázatot a gyereke életéből, valószínűleg arrogáns, ugyanakkor alacsony önértékeléssel megvert, keserű felnőtt válik belőle.
#2. Túl hamar a segítségére sietünk
A mai fiatal nemzedékből hiányoznak bizonyos készségek, amelyek nagyapáik generációjának még megvoltak. Ennek oka, hogy probléma esetén a szülők manapság gyorsan közbelépnek és kezelésbe veszik az ügyet, s ezzel agyongyámolítják a gyereket. Így nem alakul ki az az igény, hogy a gyerek önállóan navigáljon a problémák között és megkeresse a megoldást. Előbb-utóbb kialakul a meggyőződése: „Ha hibázok vagy valami baj történik, valaki majd megment és mentesülök a következmények alól.” A világ azonban nem így működik, és a gyerekből így nem lesz kompetens felnőtt.
#3. Túl könnyen lelkesedünk érte
Az önértékelés fogalma csak nagyjából két nemzedékkel ezelőtt kezdett beköltözni a köztudatba, és ma már egyre világosabban látjuk az árnyoldalait is. A kölyökcsapatok baseballmeccsén például minden lurkó nyertesnek minősül, mindegyiknek kijár a jutalom és a vállonveregetés, amitől különlegesnek érezheti magát. Ez nagyszerű dolognak tűnhet, de újabb kutatások kiderítettek egy kellemetlen következményt is. A gyerekek előbb-utóbb rájönnek, hogy csak Anya és Apa tartja őket nagyszerűnek, gyakran senki más nem mond róluk pozitív véleményt. Meginog a szülők objektivitásába vetett hit. Ha túl könnyen lelkesedünk a gyerekért, és nem mutatunk rá a hibáira, szépen megtanul csalni, hazudni, túlozni, és arra törekszik, hogy elkerülje a rút valóság megpróbáltatásait. Mert nem arra kondicionálták, hogy szembenézzen a szikár tényekkel.
#4. Hagyjuk, hogy legyűrjön a bűntudat
Nem kell, hogy a gyerek minden percben imádjon minket. Majd túlteszi magát az átmeneti csalódáson, de azt már nem fogja kinőni, ha elkényeztetjük. Nemet is kell mondani neki, vagy azt, hogy „nem most”, hadd küzdjön meg azért, amit szeretne és amire igazán szüksége van. Szülőként hajlamosak vagyunk mindent megadni a gyerekeinknek, amikor jutalmazzuk őket, s ez különösen igaz több gyerek esetében. Ha az egyik jól csinál valamit, igazságtalannak érezzük, hogy megdicsérjük őt, miközben a másikat nem. Ez teljesen rossz hozzáállás, és nem teszi lehetővé, hogy a gyerek megtanulja: a siker a saját tetteinken, erőfeszítéseinken múlik. Arra is ügyeljünk, hogy ha a gyerek jó jegyet hoz haza, ne azzal jutalmazzuk, hogy elvisszük a plázába, hadd vegyen magának Halálcsillagot Legóból. Ha a kapcsolatunk anyagi jutalmazáson alapul, a gyerek soha nem tanulja meg, mi a belső motiváció és mi fán terem a feltétlen szeretet.
#5. Nem mesélünk az általunk elkövetett hibákról
Az egészséges kamaszok előbb-utóbb eljutnak a szárnypróbálgatásig és a saját bőrükön akarnak megtapasztalni különféle dolgokat. Ezt hagynunk kell nekik, de segíthetünk az eligazodásban. Mondjuk el, hogy az ő korukban milyen hibákat követtünk el, ez segít nekik abban, hogy jó döntéseket hozzanak. (De ne arról meséljünk, hogyan részegedtünk le a házibuliban, szoktunk rá a cigarettára és próbáltunk ki tiltott szereket, mert mindez visszaüthet.)
A gyereknek azt is meg kell tapasztalnia, milyen érzés megbotolni és viselni a következményeket. Beszéljük meg vele, hogyan éltünk meg hasonló helyzeteket, milyen hatásokra cselekedtünk és milyen tanulságokat sikerült levonnunk. Mivel nem csak mi vagyunk hatással a gyerekre, mindig a legjobb hatást kell rá gyakorolnunk.
#6. Az intelligenciát és a tehetséget összekeverjük az érettséggel
Az intelligenciát gyakran tartják a gyerek érettsége fokmérőjének, s ennek nyomán az intelligens gyerekről azt gondolják, hogy készen áll a világ kihívásaira. Pedig erről szó sincs. Például profi sportolók vagy hollywoodi sztárpalánták elképesztő tehetségről tesznek tanúbizonyságot, és közben kínos botrányokba keverednek, mivel nem sikerült felnőniük. Csak azért, mert a gyerek bizonyos szempontból nagyon tehetséges, még nem biztos, hogy ez minden területre kiterjed. Nincs aranyszabály, hogy egy gyerek mikor lesz érett és mikor kaphat bizonyos jogokat, de jó kiindulópont lehet, ha a mi gyerekünket összehasonlítjuk a vele egykorúakkal. Ha azt tapasztaljuk, hogy a többi gyerek felelősségteljesebbnek tűnik, a miénk még ne nyilváníttasson éretté, majd eljön annak is az ideje.
#7. Bort iszunk és vizet prédikálunk
Szülőként az a kötelességünk, hogy modellként szolgáljunk a gyerek számára. Jó példát mutatva segítsünk neki tisztességesen élni, hogy megbízható, felelősségteljes ember váljon belőle. Csak őszintén beszélhetünk előttük, mert a kegyes hazugságok rombolják a jellemet. Figyeljük meg, milyen mások által is észlelhető erkölcsi döntéseket hozunk – mert a gyerekeink is észre fogják venni ezeket. Ha nem alibizünk, nem megyünk bele olcsó megúszós játszmákba, a gyerek megtanulja, hogy ezek nem helyénvalók.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!