Biztos hasznos a céges jóga? A nárcisztikusoknak semmiképp!

A legmenőbb cégek már bevezették, de van olyan dolgozó, akiből a rosszabbik énjét hozza elő.

Mára számtalan vállalat felismerte a jógában rejlő értékeket, és egyre többen kínálnak jógaórákat a wellness programjuk részeként, így például a Forbes, az Apple, a Google, az HBO vagy a Nike. Nem véletlenül, hiszen kutatások bizonyították, hogy 5+ órás folyamatos ülőmunka igazi produktivitásgyilkos, és legalább olyan káros, mint a rendszeres dohányzás. Az egyszerű nyújtógyakorlatok segítségével azonban elkerülhető ez a fizikai és szellemi kifáradás, és serkenthető a vérkeringés. Mindemellett a jóga nagyon hasznos lehet a különféle, életmódból fakadó fizikai fájdalmak – a nyak, a váll és a gerincproblémák – enyhítésében, a stressz csökkentésében. Utóbbi különösen fontos, hiszen a stressz rengeteg pénzébe kerülhet a vállalatoknak a produktivitás csökkenése, a hiányzások, a fluktuáció, táppénz miatt. 

A stresszes határidők, a végtelen számú megbeszélések, és az irodákra jellemző nyüzsgés és hangzavar mind megakadályozza, hogy koncentrálni tudjunk a feladatokra, és jó döntéseket hozzunk. A jóga meditációs- és légzőgyakorlatai segítenek a zaj hatásainak semlegesítésében, elménk lenyugtatásában, ami lehetővé teszi, hogy jobban tudjunk koncentrálni. Ennek következtében sokkal több kreatív energia szabadul fel, amitől új ötleteink születnek.

A jóga és a meditáció azonban egoista szörnyeteggé tehet
Az viszont már kevésbé ismert és korántsem pozitív hatás, hogy a rendszeres és megszállott jógázás az ego túlcsordulásához vezethet a Psychological Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint. A kutatók azt találták, hogy a jóga és a meditáció egyaránt növeli önmagunk túlhangsúlyozását, illetve azon hajlamunkat, hogy túlságosan nagy fontosságot tulajdonítsunk saját cselekedeteiknek. A kétrészes tanulmány első fázisában német és angliai kutatók 93 jógahallgatót választottak ki, és 15 héten keresztül kérdőíveket kellett kitölteniük. Az értékelés mérte a felsőbbrendűségi érzést, a közösségi nárcizmust, és az önérzetet. A második fázisban a kutatók 162 meditációt végző diákot kértek fel arra, hogy négy héten keresztül válaszoljanak a kérdőívekre.

A résztvevők a gyakorlásuk után jóval magasabb önértékelésről számoltak be, és jóval gyakrabban jelöltek be olyan állításokat, mint például „én vagyok a legsegítőkészebb ember, akit ismerek”, vagy „nagyon pozitív hatással vagyok másokra”. Ez az eredmény azért is különösen ellentmondásos, mert a hindu gyökerű jóga éppen az ego, az „én” érzetének csillapítására, sőt teljes felszámolására törekszik. Ezek a megállapítások viszont annak a kritikának az igazságát támasztják alá, amit a nyugati stílusú jóga kritikusai olyan gyakran felhoznak: „ennek a jógának semmi köze a dél-ázsiai örökséghez”.

Az említett hatás persze nem tekinthető abszolút negatívnak, hiszen az önértékelés összefüggésbe hozható a szubjektív jólét magasabb szintjével, legalábbis rövidtávon. Az magas önértékelésű emberek boldogabbak, mint az átlagember, ugyanakkor nagyobb valószínűséggel vesznek fel hosszabb távon hátrányos társadalmi viselkedésformákat (például hencegés, leereszkedés). Az egyébként is nárcisztikus hajlamokkal rendelkező emberek negatív tulajdonságait pedig kifejezetten felerősíthetik az inkább magamutogatás céljából történő jógagyakorlások.

A mentalfoss.com cikke nyomán

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!