Az okostelefon butít – még akkor is, ha hozzá sem nyúlsz
Elvonja a figyelmedet a fontos dolgokról, tudományosan fogalmazva: csökken a kognitív kapacitásod.
Felvillan egy figyelmeztető jelzés, vagy puttyan egyet a telefonod, mert üzeneted van vagy újabb ingyen letölthető app áll rendelkezésre (aztán egy héttel később nem győzöd letörölni mind a 625-öt). Odakapsz a telefonodhoz, megnézed, mi az ábra, és máris nem azzal foglalkozol, ami a dolgod lenne és amiért megfizetnek (vagy amiért valamennyit fizetnek). De ha nem üzen semmit az alattomos készülék, akkor is folyton azt lesed, mikor történik rajta valami. Ismerős állapot? A telefon elszívja a figyelmedet és terheli az agykapacitásodat, és ez már nem személyes panasz, hanem egy komoly kutatás tanúsítja, amelyet a McCombs School of Business munkatársai végeztek a Texasi Egyetemen.
„Nem egyszerűen arról van szó, hogy a kutatásba bevont alanyok folyton a telefon aktivitására reagáltak, és ettől nem tudtak elég hatékonyan dolgozni – mondja a McCombs professzora, Adrian Ward. – Az okostelefonjuk puszta jelenléte elegendő volt ahhoz, hogy csökkenjen a kognitív kapacitásuk.”
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
Az sem megoldás, ha a telefon képernyővel lefelé fekszik az asztalon elérhető távolságban. Ward és munkatársai több száz okostelefon-használót teszteltek oly módon, hogy a készüléküket különböző helyekre rakták. Azt mérték, hogyan változik a kognitív kapacitásuk a telefon helyzetének függvényében. Azt találták, hogy akik az előtérben hagyták a készüléket a többi holmijukkkal együtt, kiváló teljesítményt nyújtottak, a többieké pedig szóródott. A romló teljesítményűek közé azok tartoztak, akik magukkal vitték a telefont, és kérpenyővel lefelé letették az asztalra „egy későbbi kutatás céljából”, és kissé jobban teljesítettek azok, akik magukkal hozták a telefont a tesztszobába, de a hátizsákjukban vagy a zsebükben maradt a készülék.
„A mérési eredmények arra engednek következtetni, hogy minél észrevehetőbb volt az okostelefon, a résztvevők kognitív kapacitása annál inkább romlott – állapítja meg Ward. – Tudatosan nem gondolunk folyton az okostelefonra, de az „agyunk sarkából” azért figyelünk rá, ami elvon bizonyos kognitív forrásokat. Agyelszívás ez a javából.”
Vagyis a telefonnak nem kell a látóterünkben lennie ahhoz, hogy elterelje a figyelmünket. Sőt, az sem feltétel, hogy be legyen kapcsolva. A kutatók ezt intuitív fixációnak hívják, amit körülbelül tudat alatti rákattanásnak lehetne fordítani: az agyunk részben akkor is az istenverte készülékkel foglalkozik, amikor az nem is működik.
A kutatók szerint a teljes szeparáció lehet a megoldás.
Egy időre búcsút kell mondani az okostelefonnak ahhoz, hogy teljes agykapacitásunkkal a feladatunkra tudjunk koncentrálni. Hagyjuk másik helyiségben a készüléket, vagy bízzuk rá egy munkatársunkra, aki az épület túlsó végében dolgozik (és közben reménykedjünk, hogy őt nem fogja zavarni a mi telefonunk). Az is jó megoldás lehet, ha a csapat intézményesen létrehoz egy közös telefonszekrényt, ahová be lehet zsuppolni a készüléket, amikor fontos projekten kell dolgozni. Mindegy, csak el lehessen suvasztani valahogy.
Összefoglalva: ha ki akarod zárni a tudatodból az okostelefonodat, ki kell zárnod abból a térből is, ahol éppen tartózkodsz.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!