Ezért nincs értelme többé a munka-magánélet egyensúlyáról beszélni
A munka-magánélet egyensúlyának fogalma kezd elavulttá válni. A rugalmas munkaidő biztosításával többé nem jelentene problémát az egyensúly megtartása, így a két életterület szigorú szétválasztása is értelmetlenné válik.
A munka-magánélet meghatározás egymást kölcsönösen kizáró lehetőségekre utal. A magánélet az ember maga által kialakított életvezetését jelenti; magánszféránkba tartoznak szűkebb emberi kapcsolataink és a szabad választásaink lehetőségei, hiszen mi határozhatjuk meg, kivel, hogyan és mikor szeretnénk eltölteni az időnket. A munka kívül esik ezen a körön, ugyanis a munkában nem mi választjuk meg, kivel és mikor szeretnénk dolgozni, vagy legalábbis igen kevés esetben. Az egyensúly pedig annak eldöntését jeleni, mennyi időt és figyelmet adunk a választott szerepeiknek.
A modern vállalatoknak nem csak alkalmazottaik munkateljesítményével kell törődniük, de életük egyéb területeinek sikerével is. Olyan világban élünk, ahol a technológia számos munkakörben lehetővé teszi, hogy az emberek életük összes színterén sikert érhessenek el, hiszen akkor dolgoznak és onnan, amikor és ahonnan akarnak mindaddig, amíg olyan eredményeket produkálnak, amelyek növelik a cég teljesítményét, beleértve az ügyfelek elégedettségét, a munkavállalói elkötelezettséget és a megtartást.
Elmozdulni a munka-magánélet szigorú elkülönítésének elvétől azt jelenti, hogy a munkavállaló munkaidő közben is el tudja vinni a gyermekét fociedzésre, vagy idősebb szüleit az orvoshoz. Ha a cégek megbecsülik a munkavállaló életének minden egyes aspektusát, és megengedik neki, hogy munkaidőben is elláthassa a nem munkavonatkozású feladatait is, anélkül, hogy bűntudatot kelljen éreznie, akkor maguk is gyarapodni tudnak jó minőségű munkájából.
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
Ahhoz, hogy többé ne legyen szükség a munka és magánélet szigorú elválasztására, mind a vezetőknek, mind a beosztottaknak négy gondolatot kell elsajátítaniuk:
1. Az irodában töltött idő és a teljesítmény között nincs összefüggés
A munkáltatóknak meg kell szabadulniuk a „ha nem látlak téged, nem dolgozol” jellegű gondolkodásmódtól. Olyan ökoszisztémát kell létrehozniuk, ahol a valós eredményekről folyik a párbeszéd, és nem az számít, hogy a dolgozó mennyi időt tölt az irodában, mikor ér be a munkahelyére. Ehhez azonban a munkáltatónak tisztán kell látnia minden egyes pozíciót, meg kell határoznia, milyen számszerűsíthető eredmények várhatóak el a dolgozóktól, és szilárd módokat kell alkalmaznia a siker mérésére.
Rengeteg vállalatnál a vezetőknek nem kell tudniuk, hogy az alkalmazottak fizikailag épp hol vannak munka közben. Miért is kéne nagy távolságokat megtenniük, hogy az irodában dolgozhassanak, ha ugyanazt a munkát otthonról vagy egy kávézóból is elvégezhetik?
2. Amennyit a munkaadóknak törődniük kell a dolgozóik sikerével, annyit kell törődniük a munkavállalóknak a cég pénzügyi sikereivel
Azok, akikben nincs elkötelezettség, és nem érzik a sajátjuknak a cég eredményeit, nem várhatják el a munkáltatótól, hogy figyelembe vegyék magánéleti igényeiket is. A jó hozzáállás az, ha belátjuk, hogy mindannyian egy hajóban evezünk, vagyis a rugalmasságért cserébe, teljes szívvel és lélekkel dolgozunk a cég sikereiért is.
3. A dolgozóknak rangsorolniuk kell a feladataikat, és beosztani az idejüket annak érdekében, hogy hatékonyan kezeljék azokat a dolgokat, amelyek fontosak a számukra
Aki a „hívj, ha szükséged van rám” attitűddel dolgozik, nem lesz sikeres. Minden egyes szerepben (házastársként, szülőként, barátként, munkatársként…stb.) csak akkor érhetünk el eredményeket, ha azzal foglalkozunk, amiben éppen vagyunk. Ahhoz, hogy egy üzlet sikeres legyen, a dolgozóknak alkalmazkodniuk kell a cég szükségleteihez. Ez néha azt is jelentheti, hogy lemaradhatunk a gyerekek edzéséről, vagy túlóráznunk kell az irodában, hogy teljesítsük a szűkre szabott határidőket.
4. Cserébe a munkaadóknak el kell fogadniuk, hogy nincs több „életfogytiglan”
Ha egy cég haladni akar a korral, be kell látnia, hogy a munkavállalók nem függnek már annyira egy állástól, hogy a kellemetlen körülmények ellenére is a nyugdíjig kitartsanak a vállalatnál. A dolgozók elkötelezettségét úgy tudják a legjobban megnyerni, ha egy olyan kultúrát nyújtanak a számukra, ahol nem kell feláldozni a magánéletüket vagy egyéb kötelezettségüket.
Mind a vállalatok, mind a munkavállalók sokat tehetnek tehát azért, hogy ne kelljen többé kényesen ügyelni a munka és a magánélet elválasztására, egyensúlyba hozására, vagy feláldozni egyiket a másikért. Ha mindkét fél kölcsönösen figyelembe veszi egymás érdekeit, akkor feloldható a szembenállás, és egyik életterületen sem szenvedünk többé hiányt.
A Recruiter cikke nyomán.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!