Így ronthatod el a prezentációt, ha bedőlsz a legnépszerűbb tévhiteknek

Ezeknek a félreértéseknek a lebontásával minden eszközöd meglehet egy valóban jó prezentáció megtartásához.

Nagyközönség előtt beszélni sokak számára félelmetes tapasztalat, rosszabb, mint a tériszony vagy a pókfóbia. A statisztikák alátámasztják Jerry Seinfeld amerikai humorista mondását, miszerint a temetésen összegyűltek inkább lennének a halott, mint annak a helyében, aki a búcsúbeszédet tartja. Ám a hatékony kommunikáció képessége egyéni és közösségi szinten hozzájárul a legjobban fizetett vezetők sikeréhez, ezért megéri legyőzni a félelmet. Mint minden félelem kezelésének esetében, itt is a tanulásban, megértésben és ismétlésben rejlik a megoldás. Az Inc.com cikkében most fény derül arra, mi rejlik valójában a prezentációt övező legáltalánosabb tévhitek mögött:

1. Tévhit: Kezdd egy viccel, hogy felkeltsd a hallgatóság figyelmét
Valóság: Bár igaz, hogy a nevetés fokozza az endorfintermelést, aminek csupa pozitív hatása lesz, mégse legyünk Humorharoldok. A poénkodás akár rosszul is elsülhet, mert nem biztos, hogy ami nekünk vicces, másoknak is az. A komédiát hagyjuk meg a humoristáknak.

2. Tévhit: Írjuk le a beszédet, hogy ne maradjanak ki a legerőteljesebb kifejezések
Valóság: Az írott és a beszélt nyelv egymástól teljesen különböznek. Veszélyes, ha az írott kommunikációt vesszük alapul, és bármilyen módosítás nélkül azt fordítjuk át beszélt nyelvbe. Azok a szavak, kifejezések és történetek, melyek élvezetesek egy regényben, természetellenesen hatnak egy prezentáció alkalmával.

3. Tévhit: Tegyük a kezünket a zsebünkbe, így sokkal nyugodtabbak leszünk
Valóság: Kutatások világítottak rá a prezentáció vizuális elemeinek fontosságára, melyekbe beletartozik a szemkontaktus, a ruházat, a jól ápolt fizimiska és a gesztusok. Amikor a beszélő kezét a zsebébe csúsztatja (vagy a háta mögé teszi), a hatékony kommunikáció képességének egyharmada megszűnik, ugyanis a gesztusok támogatják, sőt fokozzák az üzenetünket és megkönnyítik a tanulást is.

4. Tévhit: Pásztázzuk szemünkkel a közönséget, így mindenki azt hiszi majd, hogy hozzá beszélünk
Valóság: Az agyunk a szemünkön keresztül veszi fel az információt a mozgások, formák, fények és színek formájában, és ezeket nagyon gyorsan fel kell dolgoznia, így kevés ideje marad a prezentáción gondolkodni. Ha egy személyhez beszélünk, eltereljünk a figyelmünket az előadásunkról, és lassítjuk az amúgy is elfoglalt agysejtjeink energiafelhasználását.

5. Tévhit: Nyugodtan gurítsunk le egy pohárkával a prezentáció előtt, mert sokkal nyugodtabbá válunk
Valóság: Az alkohol tompítja az érzékeket. Ugyanígy kerülendő a túlevés, a cigaretta és minden olyan étel és ital, mely koffeint tartalmaz.

6. Tévhit: Nem számít, ha kifutunk egy kicsit az időből, ha a téma érdekes
Valóság: Az emberek nem szeretik, ha az idejükkel játszanak. Még ha a prezentáció valóban érdekes témát feszeget is, nem érdemes túl hosszúra nyújtani. Tervezzük úgy, hogy 5 perccel előbb fejezzük be az előadást, így biztosan időben végzünk vele.

7. Tévhit: A téma összes háttérinformációját meg kell osztanunk
Valóság: A hallgatóságnak csak annyit kell tudnia, amennyiből megérti a felvetésünket. Hagyjunk egy kis időt arra is, hogy mindenki feltehesse a kérdéseit.

8. Tévhit: Azért vagyunk ott, hogy tájékoztassuk a közönségünket, nem azért, hogy meggyőzzük őket. Ezért nem kell aggódnunk az érvelési technikák miatt
Valóság: Az emberek szerint kétféle prezentáció létezik: az, amelyik informál és az, mely meggyőzni kíván. Ez azonban nem igaz. Csak egyfajta prezentáció létezik: a meggyőző. Akár egy terméket, szolgáltatást, egy ötletet vagy a saját hitelességünket akarjuk eladni, érvelnünk kell, és ismernünk ennek technikáit.

9. Tévhit: Tegyünk fel kérdéseket a prezentációnk közben, hogy megbizonyosodjunk arról, mindenki figyel
Valóság: Ha csak nem több órás prezentációt tartunk, ez a módzer felér egy érvágással. A kérdezés számonkérésnek és ellenségesnek tűnhet, letérít az előadás fő vonaláról és nem utolsó sorban időigényes. Csak a prezentáció végén adjunk lehetőséget a kérdések feltevésének.

10. Tévhit: Gyakorlat teszi a mestert
Valóság: Ha rossz technikákat gyakorlunk be, olyan helytelen szokásokat építünk ki, melyeket nehéz lesz megtörni. Inkább olyan technikákat tanuljunk, melyek működnek, és azokat gyakoroljuk.

11. Tévhit: Nem muszáj vizuális segédeszközöket használnunk. Azok úgyis csak elvonják a hallgatóság figyelmét
Valóság: Amikor vizuális segédeszközöket használunk, sokkal profibbaknak, hitelesebbeknek, meggyőzőbbeknek és felkészültebbeknek fogunk tűnni. A témával foglalkozó tanulmányok kimutatták, hogy ha fontos, érdekes és színes vizuális elemekkel támogatjuk meg a prezentációnkat, a tanulás 200%-kal javul, az időráfordítás pedig, melyet bonyolult témák elmagyarázásával töltenék, 15%-kal csökken.

12. Tévhit: Ha legújabb és legnagyobb technológiákat használjuk a prezentációkhoz, nem kell aggódnunk a képességeink miatt
A katasztrófa egyik receptje, ha azt gondoljunk, hogy a legjobb technológiák alkalmazása megoldja a problémánkat. Ez a vélekedés sajnos egyre inkább elterjedt az innovatív, vizuális elemeket is tartalmazó módszerek miatt. A vizuális segédeszközök célja, hogy fokozzák a prezentáció hatékonyságát, de nem helyettesíthetik az előadói képességeket. Bármennyire is lenyűgöző és kifejező a látvány, az előadó a legfontosabb tényező egy jó prezentáció kivitelezésében.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!