A szomorú igazság: ha főnök akarsz lenni, úgy is kell kinézned

Akármennyire igazságtalan, az embert a külseje alapján ítélik meg, és ennek hatalmas jelentősége van a karrierje során. De feltétlenül be kell-e állni a sorba annak érdekében, hogy előbbre juthassunk? Jeff Haden tanulságos választ ad.

A LinkedIn állandó szerzője személyes tapasztalatait osztotta meg, sok ezer olvasója pedig a kiváló cikket.

Pályafutásom hajnalán egy gyár üzemcsarnokában dolgoztam. Egy másik gyárban kerestem a kenyeremet, mialatt elvégeztem az egyetemet, így az egyszerű dolgozókkal azonosítottam magamat, és nem az „öltönyösökkel”. (Habár szinte mindenki úgy hívott, hogy az „egyetemista srác”.)
Egyik nap összefutottam az osztályvezetővel. Megkérdezte, honnan jöttem. Milyen végzettségem van? Mik a karrierterveim?

NE HALOGASD! Állíts be Álláspostát a friss pozíciókról, most még egy Sony Xperia Z2-t is nyerhetsz!

– Főnök szeretnék itt lenni – válaszoltam. – Aztán egyszer majd osztályvezető, mint maga.
– Helyes – mosolyodott el. – Szeretem, ha valakinek vannak álmai.
Aztán egy kicsit hallgatott.
 – De ha tényleg ez a célja – nézett egyenesen a szemembe –, úgy is kell kinéznie.

Értettem, mire céloz, de adtam a butát. – Ezt hogy értsem?
– Nézzen csak körül – mondta. – Hogyan öltöznek a főnökök? Milyen a frizurájuk? Hogyan viselkednek? Senki nem fogja úgy gondolni, hogy maga főnöknek való, amíg annak nem látja – és momentán nem úgy néz ki, mint egy főnök.
Igaza volt. Szakadt, lyukas farmert viseltem. (Miért is ne? Az egész üzemcsarnok csupa olaj meg gépzsír volt.) Izompóló volt rajtam. (Miért is ne? Nyár közepén voltunk, és azt a forró levegőt, amit a ventilátorok befújtak, nem lehetett légkondicionálásnak nevezni.) A hajam meg jó hosszú volt. (Erre viszont nincs mentség.)

– De a külsőm helyett inkább nem annak kellene számítania, mennyire jól végzem a munkám? – kérdeztem.
– Egy tökéletes világban valóban csak a teljesítmény számítana – válaszolta. – De nem élünk tökéletes világban. Fogadja meg a tanácsomat: ha azt akarja, hogy előléptessék egy bizonyos pozícióba, nézzen ki úgy, mint azok, akik azon a poszton dolgoznak.

Sokat gondolkoztam ezen a beszélgetésen az évek során.
Számos olyan jelöltet vettem föl a céghez vagy léptettem elő, akik úgy néztek ki, ahogy kellett... és kiderült róluk, hogy vacak munkaerők. Olyanokat is alkalmaztam, akik nagyon nem úgy néztek ki, ahogy elvárható lett volna... aztán a lehető legjobb választásnak bizonyultak. Meggyőződésem, hogy a külsőnek és bizonyos mértékben a viselkedésnek semmi köze nincs ahhoz, hogy valaki milyen tehetséges és mennyire alkalmas az állás betöltésére.
Ugyanakkor egykori főnökömnek igaza volt: világunk nem tökéletes. Az emberek irreleváns dolgok – mint a külső vagy a viselkedés – alapján vonnak le messzemenő következtetéseket. Ezek is számítanak: magasság, súly, életkor, nem, etnikai hovatartozás és még egy tonnányi tulajdonság, aminek semmilyen kihatására nincs arra, valaki hogyan teljesít.          

Szóval alkalmazkodni kell?
Sajnos alighanem így van. Azok, akik a kiválasztási folyamatot irányítják, emberek – és az embereket a kényelmes és megszokott dolgok befolyásolják. Hajlamosak olyan jelölteket felvenni és előléptetni, akik rájuk hasonlítanak. (Ha olyan vagy, mint én, csakis kiválóság lehetsz, nemdebár?)
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a legalább a külsejét és a viselkedését illetően alkalmazkodni képes jelölt kiválasztásával a HR-es úgy érezheti, hogy kisebb kockázatot vállal. Tudom, hogy annak idején engem is kockázatos figurának tartottak – bevallom, nem ok nélkül –, és ennek bizonyára hatása volt arra, mennyire tartottak érdemesnek az előléptetésre.

Na de akkor is: nem jobb, ha az ember önmagát adja, bízva abban, hogy az emberek úgyis a képességeit, a szaktudását – és a különleges voltát fogják értékelni?
Szomorú, de azt kell mondanom, hogy ez a hozzáállás komoly kockázatot jelent a szakmai előmenetel szempontjából. Ha az a célod, hogy fölvegyenek vagy előléptessenek, és közben megcsillantod egyéniséged különleges oldalait, sokkal nehezebb lesz a dolgod. (Természetesen ha képtelen vagy lemondani arról, hogy önmagad légy, ne fogd vissza magad. De komolyan.)
Nem tudhatom biztosan, de az öltözékem átalakítása és általában az, hogy simább modorra váltottam, segíthetett abban, hogy hamarabb jött az előléptetés. Sokáig nem foglalkoztam azzal, úgy nézek-e ki és úgy viselkedem-e ahogyan elvárják, és emiatt biztosan kevésbé vonzó jelöltnek tűntem.

Gondolkozz el azon, hogy az alkalmazkodás vagy ennek hiánya hogyan befolyásolhatta a te karriered alakulását!   

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!