A nők és a hírhedt láthatatlan munka
Rekordszámú, több mint 500 pályamű közül választották ki a Terézanyu pályázat díjazottjait. „Munkám eredménye éppen az, hogy nem tűnik fel senkinek” – jellemzi a láthatatlan munkát a 2015-ös Terézanyu pályázat egyik díjazottja. Gyereket nevelni, a háztartást vinni vagy beteg hozzátartozót ápolni mind olyan láthatatlan tevékenység, melyet főleg nők végeznek, de ezért sem anyagi, sem erkölcsi elismerést nem kapnak. Elvárás, hogy ezeket szó nélkül végezzék, ám közben elvárás az is, hogy legyen másik, fizetős munkahelyük.
Ez a tendencia rajzolódik ki az immár hatodik éve, a Richter Gedeon Nyrt.-vel közösen meghirdetett Terézanyu pályázat írásaiból. Az idei téma, a dolgozó nő, rekordszámú pályaművet eredményezett. A nők megrendítő őszinteséggel vallottak azokról a nehézségekről, amelyekkel gyakran teljesen magukra maradva kell megbirkózniuk. A díjátadót jelképesen április 7-én, a láthatatlan munka világnapján tartották, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a nők által végzett munka jelentőségére és értékére.
A dolgozó nő rekordot döntött
Alig egy hónap alatt 521 nő vállalta, hogy őszintén, tabuk nélkül vall arról, mit jelent számára a munka, mit jelent dolgozó nőnek lenni. Idén fotók és videók is érkeztek, ám a jelentkezők nagy része inkább megírta a történetét. A legfiatalabb pályázó mindössze 19, míg a legidősebb 74 éves, a legtöbb írás a 30 és 50 év közöttiektől érkezett és sok a visszatérő pályázó is. A zsűrit is megdöbbentette, hogy milyen kíméletlen őszinteséggel vallanak a nők a témáról és a saját életükről: „29 év alatt sikerült annyira átmosni az agyam, hogy elhittem, csak az ér valamit, aki dolgozik. Gyereket nevelni a hülyék is tudnak, semmiség.”
Eltűnnek a nők a láthatatlan munkában
Egy átlagos háztartást vezető nő, aki családot lát el, gyerekeket nevel, etet, itat, játszik, mos, főz, vasal, takarít, időseket gondoz, tanul és még „valódi” munkahelye is van, két-három ember munkáját is elvégzi. Az írásokban hangsúlyosan megjelenő láthatatlan munkát a mai napig nem kezeli az értékén senki, annak ellenére, hogy a GDP egyharmadát teszi ki. „Ezek mind-mind olyan tevékenységek, amik csak akkor látszódnának, ha egyáltalán nem végezném el őket” – írja az egyik pályázó.
Elvárja a nőktől a család és a társadalom is, hogy fizető állásuk is legyen, ám közben az otthoni terheken nem osztoznak velük. A legnagyobb baj talán az, hogy ezek nemcsak külső elvárások. A nők sokszor önmagukat hibáztatják, ha netán nem tudnak mindent egyedül megoldani. Sok az elvált nőkről szóló történet, akik egyedüli családfenntartóként, segítség nélkül nevelik gyerekeiket. A többgyerekes anyák írnak arról, hogy támogatás hiányában szinte lehetőségük sincs visszatérni a munkába, a részmunkaidős állás pedig csak álom.
Eljött a női testvériség ideje!
A dolgozó nő mindig gyanús. Ha családos és sikeres, annak biztosan a gyerekei látják kárát, ha pedig a családjának szenteli az életét, akkor könnyen rámondják: hiszen te otthon vagy, nem csinálsz semmit. Elítéli a társadalom azokat a nőket is, akik tudatosan döntenek úgy, hogy a karriert választják a gyerekvállalás helyett, de azt is, aki egyedül mer gyereket vállalni.
„Hogyan? Igen, egyedül! (...) A polgármester a képviselőtestület elé utalja a kérdést. Élénk vitának lehetek szem- és fültanúja, amely vita azt hivatott eldönteni – persze pusztán elvi síkon –, hogy egy harminchárom éves nő meddig várhat még a családalapítással. Mivel a testületben több asszony is van, nem szívesen ugyan, de az áldásukat adják a „projektemhez” – írja egy pályázó. A pályázatok gyakori témája, hogy egy nőnek nehezebb elfogadtatni magát a munkahelyén, de sokszor éppen a nők ítélkeznek egymás felett. A nők között a mai napig kevés az összetartás és ez is a férfiak által uralt kultúrák egyik jellemzője.
„Ha mi nem vagyunk egymással megértőek, az olyan, mintha magunkat se értenénk meg. A Terézanyu program egyik célja éppen az, hogy a nők egymás szövetségeseivé váljanak és előnyünkre fordítsuk ezt a sorközösséget. Mikor megosztjuk egymással a történeteinket, közelebb kerülünk a vágyott szolidaritáshoz, a sokat emlegetett női testvériséghez, a sisterhoodhoz” – mondta Rácz Zsuzsa írónő, a pályázat megálmodója.
A Répamese győzött
A Terézanyau pályázat fődíjasa egy 38 éves édesanya lett, aki mindig arról álmodozott, hogy egyszer író lesz. Szilágyi-Árkos Orsolya élete irigylésre méltóan kerek volt, férjjel, két gyerekkel, jó munkával, amikor egy felfoghatatlan tragédia érte. A Répamese gyönyörűen megírt, szívszaggató történet egy édesanya mindennapi harcáról a gyermekéért.
„Az én Mátyás madaram mindennap a karjaimban van és a munkám az, hogy megtanítsam szabaddá válni... és van remény.”
2015-ben is megrendezésre kerül a nagysikerű Jobline Női Karriernap!
A Karriernap megszervezésével két célnak szeretnénk eleget tenni, egyrészt a diplomás nők számára biztosítunk lehetőséget arra, hogy személyesen találkozhassanak a munkaerőt kereső cégekkel, e mellett pedig a karriertervezési folyamatot kívánjuk támogatni inspiráló előadásokkal és sikertörténetek bemutatásával, illetve személyes tanácsadásokkal.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!