Az öt legidegesítőbb típus a munkahelyen

szerző: Jobline
2015 december 21.

Az ember a barátait megválogathatja, a munkatársait aligha. Ezért aztán együtt kell dolgozni olyan emberekkel is, akikkel semmi kedvünk, mert állandóan az idegeinkre mennek. Szerencsére minden kínos helyzetre van megoldás.

Az öt alaptípussal alighanem mindenki találkozott már, sőt, némi balszerencsével most is a közelben tartózkodik néhány.

1. Aki mindig félbeszakít

Van úgy, hogy egy izgalmas beszélgetés során valaki nem tudja magában tartani a mondandóját, de van egy embertípus, amelynek a képviselője folyton félbeszakít másokat. Értekezleten, hétköznapi beszélgetsés orán vagy telefonon, teljesen mindegy, az a lényeg, hogy csak az ő szavát lehessen hallani. Amikor a félbeszakított személy folytatná, emberünk felemeli a hangját, jelezve, hogy továbbra is nála marad a szó. Ez csupán roppant idegesítő, de az illetővel együtt dolgozni is nehéz, mert az információk egy része nem jut el hozzá, ha csak őbeszél.

A megoldás

Legközelebb szó nélkül hagyd, hogy először félbeszakítson. Másodjára udvariasan, de határozottan mondd ezt: „Elnézést még nem fejeztem. Elmondom, és aztán nagy szívesen meghallgatom a tevélemnyedet. Tehát, mint mondtam...”

Ha többekhez szólsz, fordulj a hallgatóság felé, majd miután elmondtad, amit akartál, térj vissza a félbeszakítóhoz, jelezvén, hogy most már övé a pálya.

2. Az indiszkrét

Hiába vagyunk összezárva másokkal heti 40+ órára, az életünknek van egy része, amely csak ránk tartozik. Az indiszkrét emberek viszont nem vesznek tudomást a ki nem mondott határokról, bátran kérdeznek magánéletről, egészségi állapotról, súlygyarapodásról vagy -csökkenésről, pénzügyi helyzetről. Igaz, cserében sokszor ők is szívesen osztják meg saját intim dolgaikat a szerelmi szokásaiktól egészen a küldöksérv-műtétjük részleteiig, mert fogalmuk sincs arról, hogy ezekre senki nem kíváncsi.

A megoldás

Nem akarjuk megsérteni az indiszkrét személyt, ezért a legjobb tréfásan elhessegetni (még ha szakállas is a poén): „Szívesen elmondom, de utána meg kell, hogy öljelek” vagy „Amikor erről a pszchiáteremnek meséltem legutóbb, sírógörcsöt kapott és bevett két nyugtatót, úgyhogy téged megkíméllek tőle”.

Ha nem lennél vicces kedvedben, mondd meg kerek-perec, mit gondolsz a dologról, legfeljebb megsértődik: „Ne haragudj, erről nem szívesen beszélek”, sőt: „Bocs, de ez egyáltalán nem tartozik rád.”

 

 

3. A mókamester

Egyeseknek az a becsípődése, hogy nagyon viccesnek gondolják magukat, pedig nem azok. A mókamester állandóan poénkodik mindenen, ami akkor is nagyon fárasztó lenne, ha eredeti lenne a humora, de mivel állandóan rossz poénokkal hozakodik elő, öt perc után már elviselhetetlen.

A megoldás

A mókamester addig működik, amíg van közönsége. Ha nem vesznek tudomást a bemondásairól, úgy érzi, elfogyott körülötte a levegő, és eséllyel visszavesz a lendületből. Amikor írásban vicceskedik, a szövegnek csak arra a részére szabad reagálni, amely a téma szempontjából releváns.

4. A mikromenedzser

Az is nagyon rossz, ha a főnökünk mikromenedzserkedik, de ha a velünk egyenragú kolléga játssza meg a mindentudót, az egyenesen vérlázító. Ha állandóan beleszóül valaki abba, mit hogyan csinálj, azzal nemcsak a munkádat zavarja, hanem a tekintélyedet is aláássa a többiek előtt.

A megoldás

Mivel igen kényes helyzetről van szó, négyszemközt, nyugodt körülmények között kell megbeszélni a problémát. Érdemes dicsérettel kezdeni: „Nagyra értékelem, hogy ennyire lelkesen végzed a munkádat és másokat is igyekszel motiválni, hogy a maximumot hozzák ki magukból.” Utána a jöhet a konfliktus felvezetése: „Néha azonban kellemetlenül érzem magam, mert azt tapasztalatom, hogy a tanácsaid és az építő kritikád akadályoz a munkámban” – itt említs meg egy konkrét esetet a közelmúltból. Végül: „Nagyon örülük, ha támogatsz, de ezentúl kérlek, csak akkor fűzz észrevételeket a munkámhoz, ha azoknak kézzelfoghatóan pozitív hatása van.”

5. A kötözködő

Az ember azt hinné, hogy ezt a típust sikerült magunk mögött hagyni, miután elvégeztük a középskolát, ám sajnos nem így van. A kötözködő a munkahelyen is rosszindulatú megjegyzéseket fűz mindenhez, és ha kipécézett magának valakit, annak pokollá teszi a napját.

A megoldás

A válasz attól függ, milyen a kötözködő. Ha csak rosszindulatú megjegyzéseket tesz, nem kell róluk tudomást venni vagy megint csak tréfásan el lehet ütni a dolgot: „Erről nekem is van véleményem, de sajnos nem értek vele egyet”. A mókamester esetéhez hasonlóan egy összetettebb kötözködésnek csak azt a részét szabad meghallani, amely a munkával összefügg.

Ha a súlyosabb esetről van szó – a kötözködő agresszív, megalázó magatartást tanúsít –, a HR-hez vagy a munkahelyi vezetőhöz kell fordulni. S akkor mi a helyzet, ha pont a munkahelyi vezető a kötözködő személy? Erről itt és itt írtunk.

A Business Insider cikke nyomán.

 

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a
Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!

 

Ajánlom e-mailben Megosztom linkedinen