Így tegyél fel a főnöködnek kínos kérdéseket diplomatikusan

Bizonyos dolgokat feltétlenül tisztázni kell, de nem szabad ajtóstul rontani a házba.

A fejlett céges kultúra egyik fokmérője, hogy a dolgozók nyugodtan rámutathatnak a felmerült problémákra, nem kell attól tartaniuk, hogy a főnökök megtorolják merészségüket. Az viszont valóságos művészet, hogy úgy vessünk fel kényes kérdéseket, hogy az ne legyen sértő, és a meginduló kommunikáció egyik fél számára se legyen kellemetlen. Egy velünk azonos szinten lévő munkatársnak is nehéz megmondani, ha valamit kifogásolunk, hát még a főnöknek, aki az előmenetelünkről, a fizetésünkről és arról is dönthet, mikor megyünk szabadságra. Emiatt sokan inkább a struccpolitkát választják, azaz nem mernek kínos kérdéseket felvetni, ami Michael Kerr kommunikációs szakértő szerint legalább annyira káros, mintha átgondolatlan kérdésekkel fagyasztanánk meg magunk körül a levegőt. Íme néhány példa, hogy egy nyersnek vagy gorombának tűnő kérdés helyett hogyan tudjuk diplomatikusan elővezetni a problémát, megnyitva az utat az őszinte párbeszéd előtt:

Kínos kérdés: Miért vagy mindig ilyen negatív?
A negatív főnök kezelése mindig nehéz, és ha így egyenesen az arcába vágjuk, mi a bajunk vele, azzal csak nekiszaladunk a késnek. Egy így megfogalmazott kérdés annak az ódiumát vetíti ránk, hogy mi vagyunk negatívak, mert nem bírjuk a kritikát, ezért lépten-nyomon megsértődünk és minden bírálatot elutasítunk.

Kerr szerint ehelyett a coach-technikát kell alkalmazni, amelynek nincs a megszólított személyt illető éle, mert a viselkedésre irányul, és objektíven megítélhető. Azaz érzékeltetni kell a főnökkel, milyen érzéseket vált ki a magatartása, és ennek milyen negatív következményei vannak. Aztán meg kell kérdezni, szerinte hogyan változtassunk a hozzáállásunkon, amivel kifejezzük, hogy fejlődni szeretnénk a segítségével.

Például: „Amikor a javaslataim hallatán azt mondod, hogy jézusmária, és forgatod a szemed, az az érzésem támad, hogy nem értékeled a munkámat és nem tudjuk őszintén megbeszélni a felmerülő problémákat. Mit tehetek azért, hogy ez a helyzet pozitív irányba változzon?”

Kínos kérdés: Be tudnánk fejezni végre ezt az értekezletet?
Előfordul, hogy az értekezlet nem akar véget érni, miközben szoros határidőd van, vagy már majdnem szétrobbansz az idegességtől a többiek üres szócséplése hallatán. Mégsem lehet direkt módon félbeszakítani a foglalkozást, mert ezzel azt sugallnád, hogy szerinted a főnök még egy hétköznapi megbeszélést sem tud észszerű keretek között levezényelni. Ehelyett arra kell koncentrálni, milyen pozitív hozadéka lehet annak, ha sikerül véget vetni az összejövetelnek.

Például: „Tudom, hogy mindenkinek sok a dolga, nekem is összegyűlt pár feladat, aminek a végére kell járnom ma délután. Mi lenne, ha az eredeti ütemezés szerint fejeznénk be az értekezletet, hogy ki ne csússzunk a határidőkből?”

Kínos kérdés: Arról volt szó, hogy fizetésemelést kapok, miért maradt el?
A pénzügyek és az előléptetés a legkínosabb témák közé tartoznak, mert egyrészt nagy nyomás alá helyezik a megkérdezettet, másfelől a válaszból az is kiderülhet, hogy nem elégedettek a munkáddal, és ezért maradtál hoppon.

Körültekintően kell kérdezni, ahol a hangsúly rajtad van, így fel sem merülhet, hogy bármit is számonkérnél a főnöködön.

Például: „Amikor átjöttem erre az osztályra, szó volt arról, hogy magasabb lesz a fizetésem, ezért most érdeklődni szeretnék: milyen téren kell jobban teljesítenem ahhoz, hogy az ígéret valóra váljon?”

Kínos kérdés: Rendeltem egy üveg drága bort a tegnapi üzleti vacsorán. El tudom számolni költségként?
Az ily módon föltett direkt kérdés udvariatlan. Úgy kell fogalmazni, hogy kiderüljön, a cég érdekeit tartod szem előtt, és nem pusztán a kiadásaidat akarod csökkenteni.

Például: „Nem vagyok teljesen képben, mi a hivatalos ügymenet ilyen esetekben: el tudom számolni a munkavacsora extra költségét? Ha igen, kivel kell beszélnem, és milyen adminisztrációval jár?”

Kínos kérdés: Egyre többen dolgoznak otthonról, beszállhatnék én is?
Ez így konfrontatív és negatív kérdés, mert az „egyre többen” fordulat azt sugallja, nehezményezed, hogy mindenki másnak jut a kiváltságból, csak neked nem. El kell kerülnöd, hogy másokra hivatkozva panaszkodj és sajnáltasd magad, ehelyett arra koncentrálj, amit a saját hatáskörödben megtehetsz a cégért.

Például: „Azt látom, hogy a távmunkának számos előnye van, én például sokkal kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb vagyok, ha otthon dolgozom. Ezért merült fel bennem: mi szólnál hozzá, ha a hét bizonyos napjain otthonról dolgoznék?”

Kínos kérdés: Mi lenne, ha engem is úgy kezelnél, mint Gábort?
Hú, ez tényleg nagyon kínos, mert nem is olyan burkoltan azzal vádolod a főnököt, hogy kivételez a kis kedvencével. A negatív érzelmeknek soha nem szabad felszínre kerülniük, professzionálisan kell megközelíteni a problémát.

Például: „Az utóbbi időben az a benyomásom, hogy nem tűnt fel, mennyi időt és energiát fektetek a projektek megvalósításába. Milyen téren kell javítanom a hozzáállásomon, hogy értékelhetőbb legyen a teljesítményem?”

Kínos kérdés: Ez most komoly, vagy szórakozol velem?
Meghitt, bizalmi viszony esetén nyugodtan lehet ilyet kérdezni, ám formális főnök-beosztott kapcsolatban ez a fölvetés nem hiba, hanem bűn. A felettes nem fogja viccesnek találni. Különösen akkor van ez így, ha  a felek még nem ismerték ki egymást eléggé. Jóval óvatosabban kell kipuhatolni, mit is értett a másik legutóbbi kijelentése alatt. Például ha a főnök ezt mondja: „nyugodtan molyolhatsz a projekten, időnk, mint a tenger”, ki kell deríteni, tényleg nem kell sietni, vagy irónia fedezhető fel a mondat hátterében.

Például: „Kicsit zavarba hoztál, mert még nem igazodunk el teljesen egymáson. Tényleg ráérek, vagy éppen ellenkezőleg? Mi a pontos határidő?”

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!