Te is utálod a főnököd? Így birkózz meg a problémával! – II. rész

Cikkünk előző részében azt taglaltuk, hogy a rossz főnökkel is ki kell jönnünk valahogy, ha nem akarunk vagy tudunk elmenni a cégtől. Ehhez megfelelő stratégiákat kell alkalmazni. Az első lépés az empátia fejlesztése. Most azt vesszük sorra, milyen további lehetőségeink vannak.

Nézz magadba
Általános tapasztalat, hogy ha két ember között komoly konfliktus van, ott rendszerint nem csak az egyik fél hibáztatható. A semmibe vett, megalázott dolgozó a viselkedésével valamiféleképpen maga is hozzájárulhat ahhoz, hogy úgy bánnak vele, ahogy. Nehéz szembenézni a szikár tényekkel, de ha végiggondolod, mi lehet az, amit rosszul csinálsz, és megtalálod a fő ütközési pontokat, talán javítani tudsz a főnökkel fenntartott kapcsolatodon.

Amilyen tárgyilagosan csak tudod, gondold végig, milyen bírálatokat fogalmazott meg veled szemben a főnököd és ezek mennyire voltak megalapozottak. Van-e olyan terület, ahol valóban fejlődnöd kellene? A viselkedésed mely aspektusa irritálhatja őt jogosan?

Abba is gondolj bele, miért alakulhatott ki köztetek ellentét. Előfordulhat például, hogy „átruházásról” van szó. Ez a pszichológiai fogalom arra a jelenségre utal, hogy például diákkorodban lehetett egy olyan mereven autoriter tanárod, akitől féltél és akit titkon gyűlöltél, amit magadnak sem mertél bevallani. A főnököd rá emlékeztethet, és ugyanolyan érzelmek ébrednek benned, mint annak idején az iskolapadban. Vagyis amikor kommunikáltok, felébred benned a régi, rémült kisdiák, előjönnek a szörnyű emlékek, és nem tudsz egyenrangú partner lenni egy vita során. Ha erre rájössz, higgadtan tekinthetsz a kapcsolatotokra: tehetsz egy lépést hátrafelé, hogy legyen megfelelő perspektíva, fátylat boríthatsz a múltra, és sokkal tárgyilagosabban és pozitívabban tudod értékelni a főnököd reakcióit.

A következő lépés: figyeld meg azokat a kollégáidat, akik ki tudnak jönni a főnökkel, és óvatosan faggasd ki őket, miért tudnak vele hatékonyan együttműködni. De ne ronts ajtóstul a házba! Vagyis ne azzal nyiss, hogy „megőrülök, mert a főnök folyton félbeszakít!”, hanem diszkréten csomagold be a kérdéseidet. Valahogy így: „honnan tudod, hogy mikor érdemes felvetni egy problémát?”, „miből lehet sejteni, hogy visszajelzést kér / vagy nem kér?”, „hogyan jelzed neki, hogy nem értesz egyet vele?”.
Vagyis próbáld megérteni, hogyan működik a felettesed, milyen gombokat kell megnyomni rajta ahhoz, hogy szót érthessetek egymással. (Nem vagyunk robotok, de mindenkinek vannak ’gombjai’, amelyek ügyes nyomkodásával beállítható a hasznos vagy legalább elviselhető üzemmód.)

Szervezz lázadást!
Megtettél mindent, és mégsem sikerült javítani a főnökkel kialakított kapcsolatodon? Magad mögött tudod a csapat támogatását, mert ők is hasonlóan éreznek? Itt az ideje, hogy újra a HR-hez fordulj, mert már nem magányos panasztevő vagy, hanem olyan dolgozó, aki a többség véleményét képviseli és a cég érdekeit tartja szem előtt.
De ez ettől még nagyon bonyolult ügy. Vigyázz, mert könnyen lehet, hogy te húzod a rövidebbet. A HR és a felsővezetés annak idejét bizalmat szavazott a főnöködnek, ha ellene támadsz, ezzel a nagyfőnökök kompetenciáját is megkérdőjelezed.  
Bizonyítanod kell, hogy a rossz főnök nem csupán a dolgozók életét keseríti meg, hanem komoly fenyegetést jelent a szervezet hatékony működése szempontjából is. Ehhez dokumentálni kell, milyen szakmai és emberi hibákat követett el a felettesed, és tanúkat kell felsorakoztatnod, akiknek a beszámolói igazolják állításodat. A felsővezetés szereti elhessegetni vagy látszatintézkedésekkel leszerelni a dolgozói panaszokat, mert bizonyos kellemetlen szagú dolgokat könnyebb laza mozdulatokkal elkenni, mint egyszer és mindenkorra eltakarítani. Ám a szervezett lázadást kénytelenek komolyan venni. Zúdíts a nyakukba megdönthetetlen bizonyítékokat, számszerű adatokkal és táblázatokkal (a vezetők többsége nagyon szereti a sűrűn kitöltött táblázatokat, ez valamilyen becsípődés lehet náluk), a tanúid legyenek hitelesek és álljanak elő a saját panaszaikkal is.

A szervezett lázadással azonban nagyon kell vigyázni. Te lehetsz a vesztes, ha minden bizonyíték ellenére bizalmat szavaznak a főnöködnek, és kirúgnak mint összeférhetetlen munkaerőt. De ha győzöl, az is felérhet egy vereséggel. A szakmában elterjedhet, hogy szervezett lázadással főnököket tudsz buktatni, és ezek után más cégeknél kétszer is meggondolják, hogy fölvegyenek-e. Alaposan fontold meg tehát, érdemes-e belevágni.

Lapíts vagy lépj
Ha az eddig említett módszerek nem váltak be, már nagyon beszűkül a mozgástér. Alkalmazhatod a lapításos technikát, gyakran beválik. Egy idő után a felsővezetés magától is rájöhet, hogy önkritkikát kell gyakorolnia, mert a menedzsered rossz ember rossz helyen, és áthelyezik vagy kirúgják. Ezt az időszakot ki kell bekkelni oly módon, hogy minimálisra csökkented a közvetlen kapcsolatodat a főnököddel, és türelmesen vársz.
Ez a passzív csodavárás azonban idegőrlő folyamat lehet, mert ha a főnököd valakinek az unokaöccse vagy a veje, soha a norma életben nem fogják elmozdítani a helyéről.
Az utolsó opció tehát az, hogy új munkahelyet keresel, ahol talán rátermett emberek a vezetők, akikre felnézhetsz és akikben megbízhatsz.

De mi lett Stacey-vel?
Varrjuk el a szálakat. Történetünk hőse a végső opciót választotta: kilépett, és talált magának egy olyan munkahelyet, ahol szeret dolgozni, és remekül kijön a főnökével. Pár hónappal később megtudta, hogy Petert páros lábbal kirúgták – úgy adva elő, mintha az ő szuverén döntése lett volna –, mert a vezetés észrevette, hogy lassan az összes értékes munkatársat elüldözi a részlegétől.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!