A legveszélyesebb munkahelyi ártalom. Hogyan előzzük meg a kiégést? – II. rész

Előző cikkünkben a kiégés egyes fázisait mutattuk be. Most elmondjuk, mit tehetünk az ellen, hogy teljesen kicsússzon a lábunk alól a talaj. Sokan nem is gondolnák, milyen kézenfekvő a megoldás.

Ha valaki a körülmények kényszerítő hatására elindul, hogy végigjárja a kiégés egyes stációit, két utat követhet. A rosszabbik eset, amikor nem tudatosítja magában a riasztó jeleket, ezért ő maga nem tesz semmit a folyamat ellen, illetve nem kér és nem is kap segítséget a környezetétől (család, barátok, munkatársak, lélekgyógyász szakember). Ilyenkor nehezen elkerülhető az összeomlás – a legrosszabb forgatókönyv, az öngyilkosság sem zárható ki a végjátékból.

Szerencsésebb esetben viszont a kiégés útján elindult személy időben észleli, hogy nagy baj van, és elhatározza, megőrzi szellemi, érzelmi és fizikai integritását. A következő dolgokat tegye!

• Vegyük komolyan a kikapcsolódást. A munka és a magánélet legyen két élesen elkülönülő világ. Mindenkinek más jelenti a tökéletes kikapcsolódást. Az a lényeg, hogy teljesen vesszünk el benne, és felejtsünk el mindent, ami a munkával és a munkahellyel kapcsolatos. Van, akinek elég egy jó könyv vagy egy tökéletes lemez, film. Más elmegy lógni a barátokkal, festeget, gitáron pöntyög, relaxációs technikákat tanul vagy elmélyed a buddhizmusban, esetleg frizbizik a hiperaktív Jack Russell-terrierjével a réten. Kicsit bizarr megoldás, de ez is működhet: egy amerikai felmérés bróker alanya elárulta, hogy a muay-thai (thaiföldi harcművészet) a hobbija, és térdrúgásoknál mindig a főnökét képzeli a homokzsák helyére.
• Önkénteskedjünk. Önzetlenül adni felemelő érzés, emellett szélesíti a szellemi és érzelmi horizontot. Menjünk el részmunkaidős családsegítőnek, hajléktalanellátónak, drogellenes aktivistának, telefonos ügyeletesnek a lelkisegély-szolgálathoz. Nagyon hamar más szempontok alapján fogjuk látni önmagunkat és a munkánkat, megváltoznak a prioritások.
• Váltsunk unplugged üzemmódra. A modern kommunikáció behálózza az életünket és millió módon megkönnyíti a dolgaink intézését, ugyanakkor rettenetes stresszfaktor is. Bármikor elérhet a főnökünk vagy a kollégánk, és mi is leküzdhetetlen ingerenciát érezhetünk, hogy a meghitt vasárnapi ebéd közben rápillantsunk az aktuális árfolyamokra vagy a postafiókunkra, hogy visszajelzett-e már a makrancos ügyfél. Meg kell húzni a határt! Jelöljünk ki idősávokat, amikor nem (de komolyan: NEM!) tartunk bekapcsolva semmilyen kütyüt, és zavartalanul átadjuk magunkat valamilyen örömforrásnak.
• Aludjunk eleget. A népi gyógyászat alapból ezt ajánlja minden nyavalya ellen, ami nem véletlen. Szervezetünk csodás gépezet, hihetetlen mértékben képes regenerálódni, ha hagyják eleget pihenni. A modern kutatások azt igazolják, hogy aki napi hat óránál kevesebbet alszik, az hajlamosabbá válik a kiégésre. Fáradt, ingerlékeny és dekoncentrált lesz, emiatt rosszabbul teljesít, ettől frusztrálódik, még jobban erőlködik még kevesebb eredménnyel, még rosszabbul alszik, és így tovább: végül teljesen beszippantja az örvény.
• Tartsunk sorrendet. A kiégésnek már a korai fázisában is rengeteg energiát fordíthat arra a páciens, hogy folyton azon parázik: elfelejt vagy összekever valamit. Ezt elkerülendő előbb együnk egy kis csokit (vagy tartsuk a fejünket a hideg vizes csap alá, kinek mi jön be), majd szépen vegyük sorra a feladatokat. Ha kialakult a fontossági sorrend, látni fogjuk, hogy nem kell belerokkanni a munkába, szépen, nyugodt tempóban ki tudjuk majd pipálni egyik feladatot a másik után.
• Figyeljünk a jelekre. A kiégésnek előbb-utóbb komoly fizikai tünetei jelentkeznek, amelyeket nem lehet nem észrevenni. Ha a megszokottnál többször fáj a fejünk, görcsöl a vállunk, nyakmerevedés, emésztési problémák gyötörnek (székrekedés vagy hasmenés, illetve felváltva mindkettő), vagy bármilyen egyéb testi anomália jelentkezik, ideje szakemberhez fordulnunk.
• Vegyük észre, hol van az út vége. Amikor úgy érezzük, hogy az adott céges viszonyok között nemhogy továbbfejlődni nem tudunk, de hosszú távon a teljes kiégés várna ránk, próbáljunk egyezkedni a munkáltatóval. Úgy vezessük föl a problémát, hogy nagyon szeretnénk jobb munkatárssá válni, de a jelen körülmények között ezt nem látjuk megoldhatónak. Vessük föl, hogy talán a munkakörök átszervezésével vagy távmunkával változtatni lehetne a helyzeten, esetleg hosszabb szabadság után visszatérnénk, hogy újult erővel folytathassuk a munkát. Ha javaslataink nem találnak meghallgatásra, azonnal, a kétség leghalványabb szikrája nélkül tovább kell lépnünk. Ha már van B tervünk, az nagyon jó, de az ugrás az ismeretlenbe is sokkal üdvözítőbb, mint megvárni, amíg bedarál minket az aktuális rendszer.