Miért van kevés tanár?

A politikusi pályánál magasabb presztízsű a tanári hivatás, felelősségteljes és társadalmilag hasznos munkakör, de ehhez képest jelentősen alulfizetett – ezt gondolják a pályaválasztás előtt álló fiatalok, és ez lehet az egyik oka annak, hogy nem jelentkeznek természettudományos tanárszakokra, derült ki egy friss kutatásból.

A Magyar Biológiatanárok Országos Egyesülete, a Kutató Tanárok Országos Szövetsége és a Kutató Diákok Országos Szövetsége egy éve úttörő megállapodást jelentettek be. A szervezetek közösen keresik a megoldást a természettudományok oktatásának egyes problémáira Magyarországon. Nehézségekbe ütközik például a természettudományos tanári pálya vonzóvá tétele, nem megoldott a tanárok szakmai továbbképzése, és alábbhagyott a diákok korábban általánosnak nevezhető érdeklődése is a természettudományok iránt.

Az Amgen Alapítványtól kapott támogatás révén a csoport az előző évben mélyreható elemzést végzett e kérdések tekintetében. Az elemzés alapján szakértők bevonásával kidolgoztak egy kreatív, ám gyakorlati elemeket sem nélkülöző, lehetséges stratégiát arra, hogyan lehetne növelni a természettudományos tantárgyat oktató tanárok számát Magyarországon.

A projekt legfontosabb eredményei a következők:

1) A természettudományos tanárszakokra jelentkezők aránya drámaian lecsökkent az utolsó tíz évben.

Ennek következtében voltak olyan évfolyamok, ahol az országban összesen 5 alatti volt a kémia, fizika vagy biológia tanárszakon végzők száma. Mindez már rövid távon is azt jelenti, hogy az ilyen szakos tanárok keresletét nem fedezte a munkaerőpiacon megjelenő kínálat. Ezt a képet némileg árnyalja, hogy jelentősen megnőtt a levelező tagozaton – az eredetileg főiskolai oklevéllel rendelkező tanárok között – az ilyen irányú egyetemi végzettséget szerzők száma. Ez azonban valójában nem új tanárok megjelenését jelenti, hanem a már tanárként dolgozók egyfajta továbbképzését.

2) A természettudományos tanárszakokra jelentkezők alacsony számának egyik oka a bolognai rendszer bevezetése a tanárképzésben.

A bolognai rendszerben két lépcsőben szerezhetnek egyetemi végzettséget a hallgatók. A tanár szakosok esetében ez úgy működött, hogy a fő szakjuknak számító alapszakra (pl. kémia vagy biológia alapszak) jelentkeztek, majd e három éves képzés alatt kellett eldönteniük, hogy kutatói irányba vagy tanári irányba folytatják-e a második lépcsőben. A sokkal vonzóbb kutatói pálya messze vonzóbbnak tűnt az egyetemisták számára, így ebben a képzési formában azok is meggondolták magukat, akik eredetileg lehetségesnek tartották, hogy tanárszakon végezzenek. Így összességében tulajdonképpen nem is léteztek alapképzés szintjén tanári szakok. Ez a hiányzó kínálat véleményünk szerint jelentősen csökkentette a tanárképzésre jelentkezést fontolgatók ezirányú hajlandóságát.

3) Ebből a szempontból jelentős javulást eredményezhet a 2013/14-es tanévtől bevezetésre kerülő új típusú tanárképzés egységes, egylépcsős rendszere.

A felsőoktatás jelenlegi reformjai között jelentős javulást hozhat két tényező is. Az egyik tényező, hogy a tanárképzés a 2013-ban kezdődő tanévtől kezdve újra egységes képzésként jelenik meg, azaz végre újból választható önálló szakként a középiskola végén. A másik tényező az, hogy a tanárképzés azok közé a szakok közé tartozik, amelyekre jelentős számban lehet teljesen állami finanszírozású képzésekre jelentkezni. Ez a két tényező a projekt készítői szerint jelentős segítséget nyújt majd ahhoz, hogy jó alapképzettségű diákok is válasszák a tanári hivatást.

4) A projekt során egy nyári tábor is megrendezésre került azzal a céllal, hogy a tanári pálya iránt érdeklődő középiskolások között megerősítsük az elköteleződést.

A megszervezett nyári táborban részt vevő közel húsz diák tapasztalatokat szerezhetett a tanári pálya emberi oldaláról illetve élményszerű órákat is átélhettek, melyek során az órát tartó kiváló tanárok el is magyarázták a felhasznált módszerek szerepét a motiváció fenntartásában.

5) A projekt során készített tanárinterjúk azt támasztják alá, hogy nem egészen jól működik a frissen munkába állt tanárok pályára állítása. A régebb óta tanító tanárok fő gondja pedig a túlterheltség.

A frissen diplomát szerzett, kezdő tanárok jelentős része sem szakmailag, sem pedig pedagógiai módszerek tekintetében nem teljesen felkészült. Ez természetes is, hiszen a tanári hivatás is azok közé a foglalkozások közé tartozik, amelyben a tapasztalat szerepe rendkívül jelentős. Ugyanakkor éppen emiatt az iskola világába történő betagozódás csak akkor lehet eredményes – azaz akkor nem vezet pályaelhagyáshoz – ha a tapasztaltabb kollégák átadják azokat a szakmai és módszertani ismereteket, amelyeket ők maguk is hosszú évek alatt gyűjtöttek össze.

A gyakorlott tanárokkal készült interjúkban hallhattunk arról, hogy milyen sokszínű is a tanári hivatás művelése. A sokszínűséggel együtt azonban számos feladat is együtt jár, amelyek kihívást, de egyúttal leterhelést is jelentenek a tanári hivatást űzők számára.

6) A diákok pályaválasztási motivációinak vizsgálata kimutatta, hogy a család mellett az iskola és a média szerepe is lényeges elem a döntési folyamatban.

A rendszerváltás óta nem készült ekkora mintán átfogó pályaválasztási motivációs vizsgálat hazánkban. A mostani vizsgálatban több mint 1000 végzős vagy az előtti évfolyamú diák töltötte ki a kérdőíveket, amelyeket a nemzetközi szakirodalom, illetve a hazánkban is általában használt munkaérték kérdőív alapján állítottunk össze.

A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a diákok pályaválasztását a kereseti lehetőségek mellett jelentősen befolyásolja az is, hogy biztos állásuk legyen, és hogy választott szakmájuk tehetségüknek megfelelő legyen. A döntést befolyásoló hatások között elsősorban saját szándékukat és szüleik véleményét, másodsorban a felsőoktatási intézmény hírnevét valamint az interneten található információkat tartják lényegesnek.

A döntésükhöz hiányzó információk közül leginkább a hazai és külföldi munkavállalási és kereseti lehetőségeket, valamint a saját képességeik és a választott szakma pontos ismeretének hiányát említették.