Mégis szabadságra mehet februárban
A Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete (MAKSZOE) szerint azok a munkavállalók, akik februárban mennek szabadságra, kevesebb munkabért fognak kapni, mint ha bármelyik másik hónapban tennék ezt. Goda Márk munkajogász azt mondta, hogy ez nem csak riogatás, hanem valós veszélye van annak, hogy sok munkáltató a jogszabály véleményem szerint téves értelmezése miatt tényleg kevesebb munkabért fizet majd annak a munkavállalónak, aki februárban megy szabadságra.
A probléma abból ered elsődlegesen, hogy a munkáltatók a bérszámfejtés során a havi munkabért munkanapokra bontják, azaz kiszámolják a napi munkabér mértékét és azzal szoroznak vissza. Ez így ebben a formában valóban hónapról hónapra bérkülönbséget fog eredményezni.
Goda Márk jogász szerint az okozhat gondot, hogy a munkáltató, amikor megállapította a szabadságra jutó távolléti díjat, az utána fennmaradó – tehát nem szabadságon töltött – időre járó alapbért munkanapokra kívánja megadni. A munka törvénykönyve sehol nem ír arról, hogy a havi alapbért úgy kellene kiszámolni, hogy először meg kellene állapítani, hogy az adott hónapban hány munkanap van, majd ennek függvényében kellene meghatározni a munkában töltött időre járó alapbért.
Példa: A munkavállaló havi bruttó alapbére 100 000 Ft. Az egy órára járó alapbért úgy kapjuk meg, hogy a havi bruttó alapbér összegét elosztjuk 174-gye,l ahogy azt az Mt. előírja. Az egy órára járó alapbér összege tehát 574,7 Ft.
Tegyük fel, hogy a havibéres munkavállaló nem dolgozik pótlékra jogosító munkarendben, és nincs teljesítménybére sem, vagyis a havi távolléti díja megegyezik a havi alapbérével, és így az egy órára jutó távolléti díja is megegyezik az egy órára jutó alapbérével.
Februárban 20 munkanap van, melyből a munkáltató tegyük fel öt munkanap szabadságot ad ki. A szabadság idejére távolléti díjat kell fizetni. A napi távolléti díj mértékét pedig úgy kapjuk meg, hogy az egy órára járó távolléti díj összegét megszorozzuk a napi munkaidővel. Teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetén a munkáltató az öt nap szabadságra eszerint 22.988,- Ft összegű távolléti díjat fog fizetni (vagyis 574,7 Ft x 8 óra x 5 nap szabadság). A fennmaradó időre pedig úgy kalkulálják az alapbért, hogy megnézik, hogy ténylegesen hány munkanap maradt még az adott hónapban. Vagyis februárban 15 munkanapra számolnak alapbért, még pedig úgy, hogy az egy órára járó alapbért felszorozzák nyolccal, majd a napi értéket felszorozzák tizenöttel.
A fenti eljárás valóban ahhoz vezet, hogy a munkavállaló kevesebb bért fog kapni, ha februárban megy szabadságra, mint akármelyik másik hónapban. Sőt, ilyen alapon a munkavállalók kevesebb bért kapnak, ha olyan hónapban mennek szabadságra, melynek 21 munkanapja van, mint ha olyan hónapban mennének szabadságra, amelynek 22 munkanapja van.
A hiba ott csúszik be, hogy a munkáltatók (és talán sok bérszámfejtő program) napi értékkel kalkulál annak ellenére, hogy erre vonatkozó előírás a munka törvénykönyvében nincs!
Gondoljunk csak a havi alapbér rendeltetésére. Ha a munkavállaló pl. havi bruttó 100000 Ft összegű alapbérben állapodik meg a munkáltatójával, akkor ez az összeg akkor is jár neki, ha egy adott hónapban csak 20 vagy 21 munkanap van, de akkor is csak ennyit kap, ha egy adott hónapban 22 munkanapot dolgozik. Jól látható a havi munkabér „átalánydíj” jellege, vagyis a havi munkabér kifizetésénél nem a napi munkabérből kéne kiindulni és azt felszorozni az adott hónap munkanapjainak számával.
Angyal József okleveles adószakértő szerint is tévesek voltak a sajtóhírek. A szakértő elmondta a penzcentrum.hu-nak, hogy tévedés, hogy a fix havi béres munkavállalók esetében a munkában töltött napokra is távolléti díjjal kellene számolni. Az ezekre a napokra jutó munkabér kiszámításának egyik módja lehet az, ha a havi alapbér összegét elosztjuk az adott havi munkanapok számával, és a hányadost megszorozzuk a ténylegesen munkában töltött napok számával. Tehát januárban a 17 munkában töltött napra, illetve az egy fizetett ünnepnapra jutó bért úgy kell kiszámítani, hogy a bruttó 100 ezer forintot el kell osztani a januári összesen 23 munkanappal, ami 4 347,8 forint, majd ezt meg kell szorozni 18-cal, így összesen 78 260 forintot kapunk. Ehhez hozzá kell adni az öt szabadságnapra eső 22 988 forintot, s így összesen 101 248 forintot kapunk, ami már jóval kisebb eltérést mutat a 100 ezer forinthoz képest.
Ezzel a módszerrel számolva is jelentős a különbség februárban, de jóval kisebb, mint amennyi a MAKSZOE közleményében szerepel. Ebben a hónapban ugyanis csak 20 munkanap van. Ha ebből 5 szabadságnap van, akkor a 15 napra jutó bér úgy jön ki, hogy 100 ezer forintot osztani kell hússzal, ami 5 ezer forint, és azt meg kell szorozni 15-tel, így kijön 75 ezer forint. Ehhez hozzá kell adni a szabadságnapokra járó 22 988 forintot, ami összesen 97 988 forint. Vagyis alig több mint 2 ezer forint a különbség, szemben az adótanácsadók egyesülete számításai szerinti 8 ezerrel.
Az adószakértő szerint azonban a fix havi béres munkavállalók esetében, akiknek nem függ a fizetésük attól, hogy az adott hónapban mennyit dolgoznak, ez a kisebb mértékű eltérés is kiküszöbölhető. Esetükben nem kell órára meghatározni a távolléti díjat. Véleménye szerint a fix havibéres munkavállalóknál a törvény 149. § 1. bekezdés c pontját kellene alkalmazni, amely kimondja, hogy a "havi távolléti díj megegyezik az alapbérrel".
Angyal József úgy véli, hogy havibéres munkavállalóknál csak egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén kell az órára jutó távolléti díjat alkalmazni, és az alapján kell meghatározni a munkavállaló munkabérét is. Ilyen például, ha a munkavállaló hétfőn 9, keddtől csütörtökig 8, pénteken pedig 7 órát dolgozik.