Jóval többet keresnek a japán nők
Míg Magyarországon a női vezetők akár 20-25 százalékkal is kevesebbet kereshetnek, mint férfi kollégáik, Japánban legtöbbször nemtől függetlenül a posztnak megfelelő fizetés jár.
Ugyanakkor Japánban alacsonyabban van az úgynevezett „glass-ceiling”, az üvegplafon, ami megnehezíti, hogy a nők magas pozícióba kerüljenek; ennek ellenére a női politikusok aránya a szigetországban mára 13%-ra nőtt a magyarországi 10%-kal szemben – hívja fel a figyelmet Dr. Hidasi Judit, a BGF professzora, japanológus.
Gender Studies-t, azaz a Társadalmi Nemek Tudományát hallgató doktori tanulmányokat folytató japán hallgatók is érkeztek a napokban a Budapesti Gazdasági Főiskolára a Josai Nemzetközi Egyetem delegációjával, hogy a BGF hallgatóival együttműködve feltérképezzék a két ország közti, a női vezetők helyzetére vonatkozó különbségeket.
Japánban és hazánkban egyaránt alacsony a nők aránya a gazdasági-politikai felső vezetésben: Ázsián belül Japánban szignifikánsan alacsony a részvételük, Magyarországon pedig az EU országokhoz viszonyítva alacsony ez az arány, magyarázza Hidasi Judit, a BGF professzora, a program magyarországi vezetője. Az oktató ugyanakkor azt is hozzáteszi, a két ország között határozott különbségeket lehet kimutatni: Magyarországon például a női vezetők akár 20-25%-kal is kevesebbet kereshetnek, mint férfi kollégáik; Japánra ez nem jellemző, ott a posztnak megfelelő fizetés jár, sokszor nemtől függetlenül. Az is igaz viszont, hogy az úgynevezett „glass-ceiling”, azaz üvegplafon – mely megnehezíti, hogy a nők magas pozícióba kerüljenek – Japánban ténylegesen alacsonyabban van, mint Magyarországon, így ott – különösen az üzleti világban – nehéz számukra a felemelkedés.
Japánban ugyanakkor ma már fokozott figyelem irányul a nők társadalmi szerepvállalására, emeli ki a BGF oktatója. A 2000-es évek elején egyszer már fellángolt a női arány növelésének kérdése, amely akkor nemcsak a közbeszéd részévé vált, hanem beépült a politikai diskurzusba is. Ez a hullám azonban pár év után lecsengett – elsősorban annak köszönhetően, hogy Japánnak hirtelen számos gazdasági, társadalmi, természeti problémával kellett megbirkóznia: a gazdasági válság hatására az ország recesszióba süllyedt, amelyet kormányválságok kísértek, valamint a 2011-es atomkatasztrófa is más irányba terelte a társadalom figyelmét.
Mára viszont a japán társadalom egyre határozottabban véli úgy, hogy a férfiak uralta vezetés – politikusok, közgazdászok, véleményformálók – egyelőre legalábbis nem látszanak elég erősnek és felkészültnek ahhoz, hogy megbirkózzanak az elmúlt évek kihívásaival, magyarázza Hidasi Judit. Az emberek csalódottsága tapintható, úgy érzik az egykori „bezzeg”-ország lefelé vezető spirálra tévedt, emiatt egyre többen hangoztatják azt, hogy a női vezetők előtérbe kerülése segíthet a problémák enyhítésében. A helyi önkormányzati szinteken, a parlamenti képviselők szintjén – Japánban mára 13% a női képviselők aránya, szemben a hazai 10%-kal – és a tudomány világában is egyre többen fordulnak a női „potenciál” felé. Különösen megerősödni látszanak a női civilszervezetek, amelyek sokszor ténylegesen felvállalnak olyan problémákat, amelyeket a férfiak vezette intézményes szervezetek nem tudnak, vagy nem akarnak megoldani.