Jó tudni a sofőröknek: mi nem része a munkaidőnek?

Az utazó munkavállaló vezetési szünete tartalma szerint munkaközi szünetnek minősül és eltérő rendelkezés, vagy megállapodás hiányában nem része a munkaidőnek - számolt be a Jogi Fórum a Kúria döntése alapján.

Egy buszsofőr perelte be munkaadóját azért, mert a cégnél a kollektív szerződés 2007. június 1-jét megelőzően a munkaközi szüneteket munkaidőként ismerte el, míg az ezt követő időszakban nem.

A peres felek között az képezte a vita tárgyát, hogy az autóbuszvezető fordákba beépített, minden 6 órás vezetési időszakot követően kiadott 45 perc vezetési szünet munkaidőnek minősül-e, melyre száz százalékos munkabér jár, vagy díjazás nélküli pihenőidőnek. A munkaügyi bíróság a vezetési szüneteket munkaidőként vette számításba, míg az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A Kúria a másodfokú bíróság jogi álláspontjával értett egyet - számolt be a Jogi Fórum.

Az indoklás szerint ugyanis 4,5 óra vezetési időszak letelte után a járművezetőnek legalább 45 perces megszakítás nélküli szünetet kell tartania, kivéve, ha pihenőidőt tart. Ez a szünet felcserélhető egy legalább 15 perces szünettel, amelyet egy legalább 30 perces szünetnek kell követnie, elosztva e szüneteket oly módon, hogy megfeleljenek az erről szóló EK Irányelv (2002/15/EK Irányelv) rendelkezéseinek.

Az 561/2006/EK rendelet pedig kizárja, hogy az utazó munkavállaló a szünet alatt bármilyen munkát végezhessen, ezért fogalmilag kizárt, hogy a „vezetési szünet” a munkaidő része legyen.