Miért félnek a magyar fiatalok?
A családi fészekből való kilépés, a munkavállalás és a családalapítás - vagyis a felnőtt élettel való szembenézés és a döntésekért való felelősségvállalás - minden második magyar fiatalt félelemmel tölt el. A 21-35 év közötti korosztálynak, vagyis az Y generáció tagjainak a válság elkerüléséhez, Tari Annamária pszichológus szerint kellő önismeretre van szükségük - írja az edupress.
Az Y generáció minden második tagja egérutat keres a problémák elől, nehezére esik a családtól való leválás, párkapcsolati szinten ódzkodik a komoly, hosszú távú elköteleződéstől, tehát távol áll tőle a felnőtt döntések meghozatala és a felelősségvállalás - írja az edupress.hu. A kapunyitási pánik kialakulásának társadalmi, gazdasági és pszichológiai okai vannak, a szóban forgó generáció tagjainak ugyanis úgy kell megteremteniük helyzeteket, kiépíteniük saját egzisztenciájukat, hogy közben – szüleikkel ellentétben – bizonytalan környezetben léteznek.
Tari Annamária szerint a fiatalok és szüleik között például rengeteg feszültség fakad abból, hogy az X generáció más típusú biztonsághoz volt szokva, a szülők korosztálya ugyanis anno akár 10 évre előre is tervezhetett, amit a mai 21-35 évesek nem tehetnek meg. Az pedig még inkább nehezíti a helyzetet, ha a szülők is otthon próbálják tartani gyermeküket, tudat alatt hátráltatják a leválást, konzerválni kívánják a szimbiotikus együttlétet, mondván, „a gyerek a szülői házban mindent megkap, minek költözne külön, ha az nagyobb anyagi kiadásokkal és áldozatokkal járna”. Tari Annamária kifejtette: a viselkedés oka abban keresendő, hogy a leválás a szülő életében is új szakaszt indít el, sokan pedig félnek az aktív szülői státusz megszűnésétől. Azt azonban kevesen tudják, hogy súlyos önértékelési problémához is vezethet, ha gyermeküket otthon tartják.
Pályakezdő? Személyre szabott ajánlatainkért iratkozzon fel az Álláspostára!
A pszichológus arra is rámutatott, hogy az Y generáció tagjai egyszerre kockázatkezelőek és maximalisták, a siker eléréséhez ugyanakkor ki kellene lépniük a komfortzónájukból, bátorságra, kockázatvállalásra lenne szükségük – ez kellő önismeret hiányában azonban nem működik. A reális énkép, az egyéni készségek és a képességek ismerete nyújthat tehát segítséget abban, hogy felmérjék valós lehetőségeiket, hogy létrejöjjön az úgynevezett „aktív bevonódás”, vagyis, ne hagyják, hogy csak hömpölyögjenek velük az események, hanem aktív részesei, alakítói legyen saját életüknek.
Az Y generáció tagjai tehát magukra vannak utalva, hiszen szüleikhez képest már egy másik világban születtek, más feltételek között nőttek fel. A korosztályra nehezedő nyomás: a trendekhez való igazodás kényszere és a fogyasztói társadalom kihívásai egyre nagyobb terhet tesznek a fiatalokra. A kapunyitási pánikra megoldást jelenthet az egyéni képességek és – azokhoz képest – a lehetőségek helyes felmérése, valamint a kellő önbizalom.